2013.07.26. 10:36
A magyszlov oké ?
Kulturális nemzettudatunk érdekes jelensége a kettős, vagy többes identitások elutasítása. Szinte kizárt, pontosabban nem nagyon szabad(na), hogy olyan legyen, mint pl. a szlovmagy: hogy valaki egyszerre érezze magát szlováknak is, magyarnak is, vagy románnak is, magyarnak is, esetleg szerbnek is, magyarnak is, nos, ez mintha nem férne bele nemzeti identitásunkba.
Az azonban több, mint érdekes, hogy míg szlovmagy nem nagyon lehet senki, a magyszlov (magyrom, magyszerb, bocs a nem biztos, hogy találó rövidítésekért) nagyon is lehetséges: ők lehetnek, nem is kevesen. Mintha az itt élő etnikai kisebbségek kettős identitása rendben lenne, de annyira, hogy más nemzettudatuk szép megnyilvánulásait, őrzött anyanyelvüket, népdalaikat, jellegzetes konyháikat, öltözékeiket stb. mi, többségiek dicsérjük, óvjuk, fontosnak tartjuk.
Lehetséges, hogy az itt élő etnikai kisebbségek, a mi kisebbségeink esetében valamiképpen mégis elfogadjuk a kettős, akár többes nemzettudatot, mert róluk, de nem saját magunkról lenne szó ? Amit bennük megünneplünk, abból saját magunkat kizárjuk, azt magunkra nézvést veszélyesnek tekintjük ?
Valószínű igen, hiszen ha az itt élő pl. szlovákok szerintünk nagyon is fontos és jó, hogy őrzik kulturális azonosság tudatukat, akkor a " Hogyan magyarok ők ? " kérdésre nem akad más válasz, mint az, hogy politikai (alkotmányos, közjogi, stb.) magyar nemzettudatuk (is) van, kell, hogy legyen, és reánk, többségi magyarokra nem azért tekintenek úgy, mint velük egy közösségre, mert etnikailag, kulturális gyökereinkben azonosak lennénk, hanem mert egy államban élnek velünk, a többséggel, és mert ennek az államnak érdemes tisztelni és megbecsülni, tehát érzelmileg pozitívan viszonyulni a szabályaihoz, a kisebb és nagyobb közösségek működési rendjéhez, törvényeihez, hiszen azokat mi, a többség nagyon is komolyan gondoljuk.
Ez valami igazán optimális közösségi állapot (lehet) olyan ország esetében, amelyet nem egy etnikum, a nemzetiszocializmus által sajnos meggyalázott, nekem mégis oly szép magyar fordulattal: nem egy faj népesít be. Erdélyben azonban senki magyar se legyen rommagy, Szlovákiában azonban senki magyar se legyen szlovmagy ? Miért is ?
Olyat persze lehet mondani, hogy ott, a románoknál, szlovákoknál nincsenek olyan jogaik az ott élő magyaroknak, mint itt az itt élő szlovákoknak, románoknak, ez azonban nem ad kielégítő magyarázatot. Mindkét szomszédos országban léteznek alkotmányos, közjogi normák, törvények, amelyek tiltják a más etnikumhoz tartozás miatti hátrányos megkülönböztetést, és ha azt találnánk mondani, hogy igen, igen, ám ezeket a törvényeket az ottani többségek nem veszik eléggé komolyan (pedig mi itt igen), még akkor sem találnánk rá a válaszra, hiszen akkor elegendő lenne a deklarált jogok ottani komolyan vételét követelni, és nem a – különösen Erdély esetében igaz ez – területi autonómiát.
(Arról nem is kell bővebben értekezni, hogy mennyire nem problémás számunkra, ha valaki pl. magyar és sváb identitású, vagy hogy mennyire triviálisan nem kérdőjelezzük meg a magyarsághoz tartozását azoknak, akik mondjuk a szocializmusból disszidálva nyugati országokban telepedtek le, és mindannyiunk megelégedésére őrzik szép magyar kulturális identitásukat, Ausztráliától Londonig.)
A választ egyértelműen az államhatár környékén találjuk, bizony Trianon határainál. S rögtön hozzá is tenném a félreértések elkerülése végett: ezen nagyon nincsen is mit csodálkozni.
Ami itt Magyarországon nem gond, nem veszély: a más (nem magyar) etnikumú kettős (benne a magyarral) identitása, az – pont ugyanaz - a kettős identitás (benne szintén a magyarral) ott számunkra még nagyon is az lehet. A hely, a terület, a föld, ahol és amelyen pl. szlovákok és románok Magyarországon ma élnek, sohasem volt a szlovák vagy román állam(é), míg a hely, a terület, a föld, ahol és amelyen ma magyarok élnek pl. Szlovákiában és Romániában nagyon is a magyar állam(é) volt. E különbségtételen nyugodtan elmoralizálgathat lekicsinylőn bárki, akinek erre kedve volna, hogy jujj és jajj, még ilyet, még ilyet (leírni)…Mindez jottányit sem változtat azon, hogy e különbség létezik, megkerülhetetlenül, és történelmi értelemben (a jelek szerint) aligha elmúlón.
Amin azonban talán érdemes lenne elgondolkodnunk, hogy ha ez így van, és ha ez így rendben van, akkor vajon nem fenyegeti – e a magyar területi autonómia törekvéseket Szlovákia esetében délről, Románia esetében észak-nyugat felől valami okkal tiszteletre méltó, számunkra oly fontos történelmi képződmény, amelyet úgy hívunk: a magyar állam ?
A román többség szerintem is hatalmasat lépne előre a haladásban,fejlődésben, a példa mutatásban, ha bátran felvállalná a föderális Románia szép eszméjét, csak vigyázzunk, nehogy mi, csonkaország lakói innen, nehogy mi ijesszünk rá az erdélyi területi autonómia tiszteletre méltó magyar (és esetleg bárki nem magyar, mert olyan is lehet) híveire a trianoni határok el nem múlni látszó ügyével…A trianoni határok megváltoztathatatlansága akkor merül majd föl igazi magyar közösségi ügyként és próbaként, ha Erdély területi autonómiához juthat, ha Románia föderális állammá, más szóval: unióvá válik.
Izgalmas a kérdés, hogy ha szerintünk az erdélyi magyarság nemzeti létezése a föderális Romániában a területi autonómia által biztosítottá és biztossá válhat, akkor vajon nem válhat –e ugyanilyen biztos általában bármely nemzet létezése egy másik lehetséges, földrajzi értelemben jó nagy föderális államalakulatban, amelyet Európai Uniónak nevezünk ?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
neoteny · http://word.blog.hu 2013.07.28. 01:17:24
"mert egy államban élnek velünk, a többséggel, és mert ennek az államnak érdemes tisztelni és megbecsülni, tehát érzelmileg pozitívan viszonyulni a szabályaihoz, a kisebb és nagyobb közösségek működési rendjéhez, törvényeihez, hiszen azokat mi, a többség nagyon is komolyan gondoljuk."
Úgy gondolom hogy ez nagyon optimista szemlélet, különös tekintettel a "hiszen azokat mi, a többség nagyon is komolyan gondoljuk"-ra.
Először 25 évet éltem Mo-n, még az átkosban; az talán érthető hogy akkori emlékeim szerint a szabálykerülés volt igazán jellemző az emberek többségére. Aztán 2000 és 2010 között éltem ismét (Bp-en); úgy éreztem hogy a magyar "néplélek" nem sokat változott abban a 14 évben amíg távol voltam: az emberek hajlamosak _másokon_ megkövetelni az írott és íratlan szabályok betartását, de saját magukkal szemben jóval megengedőbbek.
Tisztában vagyok azzal hogy ez nem kapcsolódik a posztod témájához, de nem hagyhattam ki az alkalmat hogy első hozzászóló legyek... :)
M. Vilmos (törölt) · http://eszakiszomszed.blog.hu/ 2014.08.04. 17:07:15
egyetmondok 2014.08.04. 17:22:22
Köszönöm szépen a kommentet ! Fogok igyekezni miharabb válaszolni.
Anselmo 2014.08.04. 20:18:47
egyetmondok 2014.08.05. 10:15:10
Ez a poszt szóba sem hozza, nem is témája,hogy a talajba hova van ledöfve az államhatárt jelző karó.
Akárhova is van ledöfve,20 km előbbre,20 hátrább,a poszt kérdései akkor is ugyanazok maradnának.